VOYTOVYCH IVANKA FESTMÉNYEK

Voytovych Ivanka „Csendélet vörös borral”

60 x 80 cm, akril / vászon

Voytovych Ivanka „Ünnepi asztal”

59 x 90 cm, akril / vászon

VOYTOVYCH IVANKA festőművész

 

„Munkáim soha nem okoznak szomorúságot. És ha van bennük líraiság, akkor az könnyed. Munkám célja a pozitív hangulat megteremtése. Soha nem festek depressziós állapotban vagy bosszankodva.”

​

1976. május 31-én született Ungváron, híres művészek - Ivan és Nadija Didyk - családjában. Szülei és az a kreatív környezet, amelyben a lány felnőtt, jelentősen befolyásolta esztétikai és művészi nézeteinek kialakulását. Az ungvári Erdélyi B. Művészeti Főiskolán és a Lvivi Művészeti Akadémián tanult.

Aktív alkotói útját 1993-ban kezdte - az ungvári „III XO” kiállítással. 2000 óta a férje – Voytovych Alexander festőművész – számos rendhagyó projektjének szervezője és kurátora: „A sárga asztalon ...”, „Női szeszélyek”, „Az idomítás megszelídítése” és az „Ecstasy - a hétköznapokon túl”.

Kiállításokon vett részt Ungváron, Lvivben, Ternopilban, Budapesten, Bukarestben, Barcelonában, valamint Szlovákiában, Lengyelországban, Ausztriában és Németországban. Számos nemzetközi plein air résztvevője.

A művésznő munkái múzeumokban és magángyűjteményben találhatóak.

Amennyiben nem tudja a választ, érdemes elolvasni a következő cikket: A csendélet festői műfaj, amely mindenféle tárgyak, virágok, gyümölcsök festői ábrázolását jelenti. Azért rendkívül népszerű műfaj, mert széles lehetőséget kínál a művészeknek festői függetlenségük kibontakozására és a részletekben való elmélyülésre. Ezek közül főleg a virág csendéletek a legelterjedtebbek. A csendélet elődjeit a művészettörténészek tulajdonképpen az ókorból eredeztetik, hiszen már az ókori római és egyiptomi freskók, illetve festmények is sok esetben gyümölcsöket, tárgyakat vagy növényeket ábrázoltak. Érdekesség az is, hogy már akkor is mindennek külön jelentése volt. A koponya például a halált, míg a fehér rózsa a lelki tisztaságot szimbolizálta.

 

A csendélet először a 6. századi Kínában kapott önálló jelentést mint a virágok festészete. A kínaiak mindig is csodálták a természetet, így a festő tudása ebben a korban még inkább értékes volt, hiszen a festmények az emberek tudását és a természet harmonikus egyesülését ábrázolták. Az ennél már valamennyivel realisztikusabb csendélet festmények a 16. századi olasz Michelangelo Merisi da Caravaggio nevéhez köthetőek, akinek festményei már számos allegorikus témát hordoznak, mint például a bűnbeesés vagy a feltámadás. Híres festménye például a Gyümölcsös kosár, mely a művész meggyőződését fejezi ki arról, hogy az élettelen világ legalább akkora hatással lehet az alkotóra, mint az élő világ.

 

Későbbi fénykorát a virágcsendélet a 17. századi holland és flamand festészetben élte. Ekkor a csendéletfestők már annyira komolyan vették munkájukat, hogy egész életükben csak egy meghatározott csendéletfajtát festettek. Bár egy csendéleti kép vagy olajfestmény témája nagyon változatos lehet, és általában nem korlátozódik kizárólag egy témára, volt olyan holland festő aki egész életében kizárólag csak pipacsok és nyári tájkép festésével foglalkozott.

 

A mai napig, stílustól és témától függően számos művész festészetében - így a galériánk híres festőink művészetében is - megjelenik valamilyen formában a csendéletek festése. Amennyiben ezek ismeretében kedvet kapott a csendélet festmények kicsit más szemszögből való megközelítésére, nézzen szét az Art Union Galéria weboldalán, hátha megragadja önt is egy mesés kép.

​

Tovább a bloghoz

​

​